2007. március 23.
A korcsolyázás rövid története
A korcsolyázás kialakulásának időpontját nem tudjuk pontosan meghatározni. A régészeti leletek szerint a kezdetek egészen a korai kőkorszakra tehetők, amikor a legnagyobb valószínűség szerint az első korcsolyát a jeges területen való gyors és biztonságosabb mozgás utáni törekvés hozta létre.
Természetesen e kezdetleges korcsolyák sem alakjukat, sem anyagukat nézve nem hasonlítottak a mai korcsolyákhoz. Csontból készültek, és általában a rénszarvas, illetve a ló lábszárcsontjait használták éles szélük miatt. Eleinte nem rögzítették a lábukhoz, csak a csont redős érdességén tapadt meg a talpuk, majd a csontot több helyen átfúrva, bőrszíjakkal rögzítették a lábukra. A korcsolyázás kezdetétől a középkorig csupán egy korcsolyát használtak, a másik lábukkal lökték magukat. Egyes források szerint botokkal hajtották magukat.
A középkorban megjelentek a fából készült korcsolyák is, melyek foglalatába később már vasdarabot is ültettek. A fakorcsolyákat sokáig, még a IX. században is használták. Ezek közül nagyon népszerűek voltak a hosszan hajlított orrúak, amelyek nagyon hasonlítottak az akkori divatú lábbelikhez.
A XIX. század közepén megjelentek az első, teljesen fémből kovácsolt korcsolyák, majd az első ipari gyártású acélkorcsolyák is.
Az európaiak előtt mutatta be az első csavarokkal cipőre erősíthető korcsolyáját egy amerikai műkorcsolyázó, Johnson Heinz.
Az évek folyamán, sokféle korcsolyatípus alakult ki, attól függően, hogy milyen célból használták őket. A műkorcsolyázók egy darab, jó minőségű acélból gyártott és a spiccén rovátkolt korcsolyát használnak. A jégkorongozók rövidebb, ívesebb, kerek spiccű acél-éles korcsolyát használnak. A gyorskorcsolyázók ún. gyorskorcsolyázó késeken versenyeznek, mely korcsolyák alacsonyabb szárúak és hosszabb egyenes éllel vannak ellátva, ami megkönnyíti a nagy sebességű, hosszú csúszást.
A korcsolyákat eredetileg közlekedési eszköz gyanánt használták azon vidékeken, ahol huzamosabb időre nagyobb vízfelületek - tavak, folyók - fagytak be. A korcsolyáról szóló legrégebbi adatok az északi országokból származnak, ahonnan kiindulva terjedt át más országokba. Hollandia volt az első ország, ahol a korcsolyázást nem csak mint közlekedési formát, hanem mint szórakozást is alkalmazták, hiszen ideális lehetőséget nyújtott télen - a vastag jég borította holland csatorna-, és kanális hálózat.
Tudomásunk van arról is, hogy már a középkorban is rendeztek itt versenyeket, sőt különféle játékokat is játszottak a jégen. Az egyik legnépszerűbb a “Kolven” játék volt, ahol hajlított botokkal labdát hajtottak 2 csoportra osztva. Ez lehetett a jégkorong, illetve a görhoki elődje.
A múlt század második felében a korcsolyázás három irányba vált szét. Azokban az országokban, ahol főleg közlekedési eszközként szerepelt (Svédország, Norvégia, Finnország), ott a versenyszerű gyorskorcsolyázás terjedt el, míg azokon a vidékeken, ahol hiányzott a természetes jég, a műkorcsolyázás és a jégkorong alakult ki ( Hollandia, Nagy-Britannia, USA, Canada ).
Vélhetően a jégkorcsolyázásból alakult ki a mai görkorcsolya.
A görkorcsolya születése sem köthető pontos dátumhoz. Feltehetően már az 1700-as években is görkorcsolyáztak, így e sportág már több mint 200 éves múltra tekint vissza.
Az első görkorcsolyákat a már régóta ismert jégkorcsolyák alapján készítették és inkább közlekedési eszközként használták.
A görkorcsolya első elismert feltalálója egy belga kézműves, Joseph Merlin. 1760-ban készítette az első görkorcsolyát fém kerekekkel. Találmányát érdekes módon mutatta be Londonban. Egy farsangi bálban átgörkorcsolyázott a báltermen, miközben egy hegedűn játszott. A történet szerint képtelen volt kanyarodni és fékezni, így nekiment egy hatalmas tükörnek és komoly sérüléseket szenvedett.
A holland Hindeloopen város korcsolyázó múzeumában megtekinthetők a XIX. században használt görkorcsolyák. A cipőre szerelhető, lábszárhoz rögzíthető, 2-3-4 görgős korcsolyák nemcsak a holland nép kedvenc szórakozása volt.
Először vélhetően az ún. hagyományos korcsolya terjedt el, majd később a korcsolya mintájára létrehozták az ún. in-line skate-et, a soros korcsolyát.
1819-ben a francia M. Peitibled fejlesztette ki és szabadalmaztatta az első dokumentált in-line görkorcsolyát. Az 1800-as évek közepén rengeteg feltaláló tűnt fel sok különböző típusú görkorcsolyával. Ám igazából még mindenki a Merlin-féle problémával küzdött: nagyon nehéz volt irányítani őket merev szerkezetük miatt. Az irányítási problémát az amerikai James Plimpton oldotta meg. A talp oldalára 2-2 kereket helyezett, és ezzel megalkotta a kétsoros görkorcsolyát. Az ügyes görkorcsolyázók ezzel már a jégkorcsolya összes elemét le tudták másolni. A siker hatására egyelőre elvetették az egysoros görkorcsolya elvét. Eleinte a görkorcsolyázás a gazdagok számára volt elérhető, de ahogy elárasztották a piacot az olcsó másolatok, úgy nőtt a sportág népszerűsége.
1884 óriási fordulópontja a görkorcsolyázás történetének. Ekkor kezdték alkalmazni a golyóscsapágyat a görkorcsolya gyártásában, ami hamarosan ugyanolyan fontossá vált, mint maga a kerék. A súrlódás leküzdésével a görkorcsolyázás így még könnyedebbé vált. A nagy népszerűség hatására a századfordulón sorra alakultak az egyesületek és görhoki csapatok.
1921-ben alakult meg az Európai Görkorcsolyázó Szövetség (CERS), melynek székhelye Róma. Elsősorban a Nyugat- és Dél-Európában, Amerikában, Ausztráliában és Kelet-Ázsiában népszerű sportágban több mint 60 éve rendeznek utcai- és pályaversenyeket. A szövetség 3 szakága a gyors, a hoki, és a művészi-görkorcsolya. Mindhárom szakág űzhető hagyományos, illetve soros korcsolyával is.
1936-ban Stuttgartban görhoki bajnokságot rendeztek. Egy évvel később Monzában megrendezték az első gyorsasági görkorcsolya világbajnokságot.
Sajnos a második világháború visszafogta a sportág fejlődését. 1960-ig kellett "várni" a jelentős újításra. Ekkor készült el az eredeti in-line, azaz egysoros görkorcsolya, a Chicago Skate Co.-ban. 1979-ben Scott és Brennan Olson korszerűsítette a régi anyagokat. Olson 1984-ben eladta cégét, a Rollerblade-et, ám a cég tovább folytatta kutatásait. Ez idő tájt már 20.000 felett járt a görkorcsolyázók száma, de még mindig nem vették elég komolyan a sportágat.
1989-ben hihetetlen mértékben nőtt az in-line görkorcsolyázók tábora, mivel az addig kétsorossal korizók is áttértek az in-line görkorcsolyára. Immár 3.065.000 hívet tudhattak maguk közt. 1991-ben a legnagyobb in-line görkorcsolyagyártók megalakitották a Nemzetközi In-line Görkorcsolya Szövetséget (IISA), mely támogatja a sportolókat és a sportszervezést. 1993-ban rendeződött az IISA és a FIRS (Nemzetközi Vezető Görkorcsolya Testület) közötti nézeteltérés. Azóta az agresszív, a terep (off road), és a lesikló (down hill) görkorcsolyázás is megjelent, és egyre szélesebb körben terjed a fitnesz-görkorcsolyázással egyetemben.
Napjainkban jóval több, mint 20 millió az in-line és hagyományos görkorcsolyázók száma.
